A megfelelő működés érdekében cookie-kat használunk. Az oldal használatával elfogadod az Adatvédelmi tájékoztatót.

Mesélő gyermekrajzok

Mesélő gyermekrajzok

Minden gyermekben egy kis művész lakozik – de a gyermekrajzok ennél jóval több jelentéssel bírnak! Vannak olyan ábrázolási formák, amelyek például csak bizonyos gyermektípusokra jellemzőek. Jelentéssel bírnak a használt színek, az ábrázolás módja, az alakok elrendezése és maga a témaválasztás is. A pszichológusok régóta foglalkoznak a gyerekrajzok „megfejtésével” és ennek az alapjaiba engedünk egy kis betekintést.

A rajzolással teret adunk a gyerekek önkifejezésének, ami az élményfeldolgozás fontos eszköze.

Viktor Lowenfeld (1903–1960) kategorizálta a rajzfejlődés jól elkülöníthető szakaszait.

- Nagyjából 2-2,5 éves korban kezdődik az ún. firkakorszak. Az első, rendezetlen firkákkal a gyermek az őt körülvevő világot még nem megörökíteni próbálja, csupán felismeri a rajzolás örömét. Hat hónap elteltével kezdenek a firkák egyre inkább „alakot” ölteni, és fontos pillanat lesz, amikor a gyermek meg is tudja nevezni alkotását.

- A 3. életév az első tudatos formák kialakulásának ideje. Az első ilyen valóságábrázoló próbálkozás jellemzően egy ember, kör alakú fejjel és két függőleges, pálcikaszerű lábbal. Később több, jól felismerhető és komplex formák is megjelennek, a gyermekek új fogalmakat keresnek, ezért a szimbólumok folyamatosan változnak, 4-5 évesen pedig már megpróbálnak történeteket elmesélni, vagy problémákat megoldani rajzaikkal.

- A 6 év körüli kort már egyértelműen a valósághű ábrázolás jellemzi, megfigyelhető, hogy egyes részletek túldíszítettek, túlszínezettek lesznek, hangsúlyosabbá válnak, ha valami fontosat akarnak kifejezni vele. A gyermek meg szeretné mutatni, hogy mit tud egy adott dologról. Valamivel az iskoláskor előtt megjelenik a lap tetején a kék vonal és a nap, a lap alján pedig a zöld csík, amelyek az eget és a földet szimbolizálják, vagyis a táj gondosan megkomponált lesz.

- Nagyjából a 8. életév az, amikor a gyermekek rájönnek, hogy a firkák már nem elegendőek a valóság kifejezésére. Ekkor kezdik összehasonlítgatni rajzaikat, és ezáltal kritikusabbá válnak magukkal szemben. 9-10 éves korban a rajzok egyre részletgazdagok lesznek: a realisztikus valóságot szeretnék ábrázolni. Eddig az alakok papíron való elhelyezése volt a fontos, most viszont az a törekvés válik hangsúlyossá, hogy a megjelenített formák hogyan néznek ki – a fiúknál pl. az autók, a dinoszauruszok, a szuperhősök stb., a lányoknál pedig a „hercegnők”, cicák, kutyák, tájképek stb.

- A 12 év körüli kor mérföldkőnek számít, ugyanis ez jelenti a rajzolás, mint spontán aktivitás korszakának végét. Ekkor a gyermekek a körülöttük levő világ minél élethűbb megjelenítésére törekszenek, megjelenik a fény és az árnyék, a perspektíva, a tér háromdimenziós lesz a távolabb levő dolgok méretének érzékeltetésével.
Még a 14 éves kor előtt bekövetkezik a krízis időszaka: a serdülőkor kezdete a művészi fejlődés vége is egyben a legtöbb gyerek számára. Sokan elfordulnak a rajztól, hacsak nem előzi ezt meg egy tudatos döntés a rajzkészségek további fejlesztését illetően. Az önmagukkal szemben kritikus gyermekek könnyen elbátortalanodnak, és máshol élik ki kreatív alkotókedvüket.

Nem szabad általános érvényű következtetéseket levonni

A szakemberek szerint nem szabad „jósolni” csupán a gyerekrajzok elemzésével, de azért a szülőknek érdemes nyomon követni az alkotófolyamatot, és ha nagy változást vesznek észre, érdemes lehet átgondolni a körülményeket, mert esetleg problémára utalhatnak – ám lelki eredetű gondokra nem szabad kizárólag a rajzokból következtetni.

Van néhány általános szabály, amelyek a gyerekrajzokra is érvényesek:

- a színek használata

- a gyerek neme. A lányok a melegebb színeket kedvelik, a fiúk ellenkezőleg, a hideg színeket részesítik előnyben. A zöld a kreativitás, a sárga a boldogság, míg a piros az izgatottság indikátora – és egyben az egyik legtöbbet használt szín is. Az alakok elhelyezkedése is számít: ha valaki a lap bal oldalára sűríti „mondanivalóját”, azzal a múlthoz és az anyához való kötöttségét fejezi ki, aki viszont a jobb oldalra rajzol, az a jövőbe tekint és az apával való kapcsolatot jelzi. A kiegyensúlyozott gyermek az egész lapot kitölti rajzával, ami harmóniát sugall.

- az alakok mérete: minél nagyobb alakokat rajzol valaki, annál inkább dominánsabb személyiség. A „túlrajzolt”, megnyújtott kéz az agresszivitásra, az apró láb az instabilitásra utal, ezért oda kell rá figyelni. Nem árt azonban még egyszer hangsúlyozni, hogy a rajzok önmagukban még nem sokat árulnak el a gyermek pillanatnyi lelkiállapotáról, minden esetben célszerű megkérdezni, hogy mit és miért ábrázolt, és mit gondol éppen.

Van azonban néhány olyan ábrázolási forma, mód, amely bizonyos személyiségtípusokra jobban jellemző. Az impulzív gyerekek nyak nélküli nagy alakokat rajzolnak, aszimmetrikus végtagokkal; az aggódó gyermekek sok esőt, felhőt, repülő madarakat és szem nélküli élőlényeket; a félénk gyermekek alacsony, orr és száj nélküli alakokat, testhez „simuló” kezekkel; a dühös gyerekek nagy kezeket és fogakat, hosszú kezeket és keresztezett szemeket; míg a bizonytalan gyermekek hatalmas testű, kéz nélküli, apró fejű alakokat rajzolnak, kissé „megdöntve”.

Talán a legizgalmasabb kérdés mind közül a családtagok ábrázolása, ami sokat elárul a gyermek legszűkebb környezetéről. Itt fontos a sorrend, a gyermek jellemzően azon családtag mellé helyezi magát a rajzon, aki a legközelebb áll hozzá – ha a család boldog és együtt van, a családtagok is egymáshoz közel állva, csoportban ábrázolva láthatók a rajzon, viszont ha magát piciként jeleníti meg, távol a szüleitől, az rendezetlen családi környezetet feltételez és kirekesztettségre utal. Nem kell megijedni, ha a gyermek saját magát nagyobbnak rajzolja szüleinél, ez ugyanis a magas önbecsülés jele.

Árulkodó lehet az arckifejezés is, amely nem ugyanolyan az egyes családtagok esetében, és azt mutatja, hogy ki hogyan viselkedik, milyen a hangulata az együtt töltött idő nagy részében. Itt is fontos a méret, minél nagyobb valaki, annál dominánsabb szerepet tölt be a gyerek életében, ahogy a rajzok kidolgozottsága is: minél több részlet látható, annál inkább igaz az a megállapítás, hogy a gyermek meglátja az egyéniséget az egyes családtagokban. A sok testi részlet és a ruha a fejlett vizuális és motoros képességekről árulkodik, míg az eltérő ruházat ábrázolása a nemi különbségek felismerését mutatja.

Talán nem is kérdés és nem szorul magyarázatra, hogy miért fontos, hogy a gyermekeket rajzolásra ösztönözzük!

Forrás:
https://felelosszulokiskolaja.hu
https://novakdjokovicfoundation.org

Az oldal tetejére